Onko napló – 2025 január 19.
Most futottam le 5 kilométert a nulla fokban, és közben szárnyaltam.
Voltak pillanatok mikor azt éreztem el fogok repülni, vagy kilépek a testemből és lebegve figyelem tovább magamat.
5 kilométer. Nem sok tudom, de nekem jelenleg a legtöbb, amit a szétszabdalt testem bír.
Fáj, sajog, húzódik, izzadok minden részemen, de mégis olyan erőteljes eufória vesz körül, hogy tudatosan kellet figyelmeztetnem magam, hogy állj le Orsi, elég volt mára enny is.
2025 január.
Ha naptári éveket nézem akkor ez a harmadik évem, mióta 2022-ben megmondták nekem, hogy rákos vagyok, én a mindig élni akaró, örökké pörgő és tervező lány, aki a világot akarta megváltani a terveivel.
3 év tudom nem sok. Nekem mégis a világ. Mert az én világom lefordult a tengelyéről és csupán lehelet vékony cérnák tartottak a valóságban. Abban a világban, ahol a Jóisten és az Univerzum úgy döntött ad nekem egy olyan akadályt és feladatot melyet el sem tudtam képzelni, hogy képes vagyok megugrani.
Fogalmam sincsen, hogyan voltam képes mindezt kibírni.
Borzasztó visszagondolni. Elfog a szédülés, folyik a könnyem, ide oda cikáznak a fejemben a képek és élmények.
Az nem is én voltam, az valaki másnak az élete volt talán?
2,5 éve élek szó szerint másik testben, melyhez a lelkemnek is idomulnia kellett.
Ha a mai énem odamehetne ahhoz a lányhoz, aki ott ül remegve az onkoteamen, akkor azt mondanám neki, hogy légy kibaszott erős kislány mert ez nem lesz sétagalopp, de óriási dolgokra fog megtanítani ez a helyzet és állapot. Leszel még nagyon boldog, és megélsz még csodákat, mert te magad vagy a csoda és a világnak igen is kellesz. Újjá fogsz születni és megtanulod sokkal jobban értékelni önmagad, az embereket, a helyzeteket az egész életet. Megtudod, hogy semmit nem kell tenned a világon azért, hogy elhidd, hogy csak azért mert létezel értékes és szerethető vagy.
És rendben van ha sírsz, ha kiabálsz, ha csapkodsz, ha fel akarod adni, ha szidod a rendszert vagy a Jóistent. El fogja viselni. Rendben van ha nem akarsz meghalni és az is rendben van ha úgy érzed nincs értelme küzdeni.
Minden lépéssel változol, minden fájdalom és félelem benned elvezet egy új Orsihoz. Egy olyan nőhöz, aki már nem másokért akar élni, hanem magáért, de szívesen fogadja ha mások vele akarnak lenni. Megtanulsz önzőnek lenni, nem mások ellen, csak magadért.
Itt vagyok szinte új emberként, új hajjal (amit már imádok) új testtel (amit még szokok) új hittel, és új küldetés tudattal.
Innen ebből a székből mondom neked, hogy borzasztóan nehéz lesz neked és a családunknak is. A szüleinknek és a férjünknek legjobban, de csak még jobban megtanulod szeretni, értékelni őket. Tudnod kell, hogy akkor is számíthatsz majd rájuk ha éppen azt érzed hogy nekik ez sok, tudod kell hogy akkor is szeretnek ha épp üvöltenek veled. Nagyon nehéz lesz nekik is. Sőt nekik talán még nehezebb, mert bár te élsz át minden egyes fájdalmat és a tested egy élő tűpárnává változik és néha annyira fog fájni a tested, hogy azt kívánod bár inkább vége lett volna már az elején. De te mész és teszed a „dolgod” felveszed a kezelést, befekszel a kés alá, elmész a terápiákra. Ők a part mentén állnak és drukkolnak, látják a küzdelmed, a harcod, de egyedül kell menned. Ezt tudnod kell. EGYEDÜL. Csak te vagy képes győzni. Csak azért vagy felelős, akiért levegőt veszel. Csak magadért.
Tudom, hogy brutálisan keményen és félelmetesen hangzik. Kopaszok leszünk, de megtanulunk kendőt kötni és divatot csinálni a sok színből. Tudom, hogy nem hiszed el, de leszel újra gyönyörű. Hidd el kérlek fog még megállni a forgalom miattunk 🙂
Menned kell, holnap leevezel a Dunán életedben először több kilométert, majd szépen felszámolod a régi életed. (tudom nem akarod, mert szereted a mostanit, majd megváltozik meglásd) Nem minden lesz tudatos, valami csak úgy megtörténik.
Levágott szárnyakkal kullogsz majd egy ideig de új pihék fognak fakadni a fejeden, arcodon, és a lelkedben is. Repülni fogsz, hidd el nem úgy ahogyan most elképzeled, nem úgy ahogyan egészségesen tervezted. Tőlünk elvették az öröklétbe vetett hitet ezért mi úgy fogjuk megélni a mindennapokat, hogy sokkal többet látunk, sokkal többet érzünk, sokkal többet nevetünk, és sírunk is, sokkal intenzívebb lesz minden körülöttünk. Minden nap hálásak leszünk. Persze tudom, te így is sokszor voltál az. De még jobb lesz.
Tudom, most nem hiszel nekem. Egy üvegbúrában vagy és semmit se értesz.
Tudom próbálsz feladatot megoldani, listázni, tervezni, készülni, sietni.
Nem fog menni.
Belebuksz a tervekbe.
De persze legyenek, kellenek a tervek, de fogadd el, hogy mindig legyen B, C, D és akár E terv is, és légy elfogadóbb az újratervezésre, ezt nem tudod siettetni. Mindent meg kell élned sajnos. Bár mondhatnám, hogy pite lesz.
Sajnos nem lesz az. Mocskos nehéz, fájdalmas és igazságtalan lesz.
De meg fogod csinálni.
Ismételd magadban, minden rendben lesz.
Pokolian erős csaj vagy, oké?
Úgy sajnálom, hogy nem voltam elég tudatos, határozott, magabiztos és mindig féltem felvállalni rengeteg mindent ezért ezt az egész fost végig kell csinálnunk és darabokat kell adnunk magunkból, hogy megtanuljuk értékelni magunkat, és az életünket akkor is ha nem konvencionális.
Ez az ár.
Ezt ajánljuk fel a Jóistennek, aki ÉLETET ad érte. Megtanulsz túlélő léttel élni. Szeretni fogod magad. Ott van benned az erő csírája. Ki fogsz virágozni.
Menned kell.
Ugrás az ismeretlenbe.
Itt vagyok majdnem három évvel később és ÉLEK és MARADOK, még úgy tervem 48-49 évig legalább.
Remélem a jövőben ott van a 15- 30-45 évvel későbbi Orsi és írja nekünk a bíztató sorait abból a világból melyben mindaz, ami most még az én vágy listámon van, neki már mind megélt szép emlék a hála naplójában, és mosolygós fotó a falán. Egy olyan otthonban, amit a szeretet és támogatás leng be.
Kedves Múlt belei énem kérlek tarts ki és engedd meg magadnak az érzéseidet. Túl fogod élni! Újjászületsz.
Kedves Jövőbeni Orsi, várj ránk, ne mondj le rólunk soha, akkor se ha a sarokba kuporgunk, higgy bennünk, megyünk feléd!
Úton vagyunk!
