Azért szeretnék segíteni az alapvetőn túl – hogy jó érzés segíteni, jó érzés látni az AHA élményeket, a felismeréseket, a megkönnyebbüléseket.
Amitől személyessé válik számomra, az az, hogy nekem, nincs gyerekem, nem fogja senki továbbvinni azt, ami én vagyok. Nem lesz belőlem semmi az utókornak, csak amit én alkotok meg szavaimmal, képeimmel és tetteimmel. Szeretném ha emlékeznének rám, szeretném ha már a genetika nem, akkor mindaz amit én tudok nyújtani a támogatásommal azokban élne tovább, akik hozzám fordulnak, követnek és olvasnak engem.
Szeretném ha maradna nyomom ebben a világban. Szeretném ha tovább élnének gondolataim, mindaz az esszencia ami én vagyok.
Szeretnék biztonságos teret adni a nyílt, tiszta és őszinte kommunikációnak, melyre nekem nem mindig volt lehetőségem, mert féltem/aggódtam a megfelelési kényszer és a „vajon mit gondolnak rólam mások” – miatt.
Szeretném megadni a feltétel nélküli értő figyelmet.
Elismerésként, sikerként, boldogságként élem meg ha örömet, megkönnyebbülést okozok. Ezek töltenek, reményt és értelmet adnak a létezésemnek. Kevés dicséretet kaptam, nagyon ritkán éreztem azt hogy büszke rám a családom, férjem. Ezért vágyom nagyon ezekre a külső megerősítésekre is, hogy értékesnek érezzem mgam. Úgy gondolom mások is lehetnek ilyen belső vívódásban és én szeretném nekik megadni az megerősítést, hogy ÉRTÉKES VAGY, csak azért mert VAGY!
