Az október a mellrák hónapja, rengeteg program és rendezvény hívja fel a figyelmet a prevencióra és a gyógyulás lehetőségeire.
Túlélő vagyok, számomra is fontos hogy minél kevésbé legyen tabu a téma. Hiszen minden nyolcadik nő érintett, fontos hogy beszéljünk róla.
Egy ideig gondolkoztam ezen posztom megírásán…
De arra jutottam ez is hozzám- és blogom ÉLJ missziójához tartozik-, ezért szeretném nektek megmutatni, hogy ilyen is lehet a gyógyulás.
Múlt hét csütörtökön nagy műtétem volt. Budapesten. Magánklinikán. A Dr. Rose intézményben.
Az egészségügynek ilyennek kellene lennie rendszerszinten.
Ahol a beteg az első.
Ahol a beteg méltó bánásmódot kap.
Én nem esztétikai műtét miatt választottam magánkórházat, hanem mert szerettem volna egy fekvésben rekonstruáltatni a melleltávolítás után a testem. Szerettem volna ha nem futószalag munka és fércmű vagyok, ha a félelmem oldják és nem tetézik. Ha nem kell éveket, heteket, hosszú órákat várnom minden kontrollra, kezelésre, beavatkozásra.
Itt biztonságban éreztem magam. Mindenki kedves volt, bemutatkozott, érdekelte a hogy létem. Bármit kérhettem. Infúziót, joghurtot, fájdalomcsillapítót. De a legtöbb dolgot kérés nélkül kaptam a kedves szavakat, az ágynemű cserét, a segítséget, támogatást, a vizet, a gyógyszereket, a minőségi és tápláló ételeket, amire minden páciensnek szüksége van.
Kórházban lenni fájdalmas, kiszolgáltatott és magányos érzés, de itt a Dr. Rose-ban sokkal könnyebb, komfortosabb, tisztább és barátságosabb volt a tartózkodásom. Itt szó szerint fogták a kezem. Profi orvosok, nővérek, akik e mellett nem felejtettek el barátságosak és emberek maradni.
Minden beteg ezt érdemelné, aki becsülettel fizeti az állami ellátás alap díját. Ez volna az egészségügy lényege.
Az utóbbi 2,5 évemben annyiszor ültem, vártam, féltem és izgultam egészségügyi intézményben, hogy elolvastam közel 100 könyvet és próbára tettem minden alkalommal a pulzusom határait.
A magánkórház drága. Nagyon. Mégis e mellett döntöttem, mert meglehetősen bonyolult műtétem volt és úgy ítéltük meg már eleget szenvedtem.
Családi gyűjtés volt, tartalékok, megtakarítások kivételével teremtettük meg a rávalót.
Én minden percért hálás vagyok, ami könnyebbé tette a felépülésem a Dr. ROSE KÓRHÁZBAN. Szívből tudom ajánlani!
Köszönöm a kényelmes szobám, a profi sebészem Dr. Molnár Béla Ákos, anesztes+műtőscsapat munkáját, és a nővérek kedvességét és szolgálatát.
A sok kötés még fedi a testem, de bízom a sikeres eredményben.
Fájdalmaim nagyok hiszen vágások fedik a testem elől és hátul.
De felébredtem.
Már itthon lábadozom.
Még van egy cső a hátamban.
De tegnap már nagyon lassú tempóban, kisérővel sétáltam másfél kilómétert.
Itt vagyok.
Élek és Maradok!
