Elfog a félelem hogy ez meddig tart…meddig érezhetem ezt..
Meddig leszek erőmnél, eszemnél, hitemnél. Meddig láthatok, érezhetek, szerethetek…
Az örök életről szőtt álmaim szertefoszlottak ma 2 hónapja…
Remélem hat ez a cucc amit belém lőnek (es hat minden más amit mellé szedek és teszek)
Remélem és kivánom hogy ez csupán egy köztes állomás, mely nagy dolgokra hivatott bennem de nem az utolsó feladatom.
Még túl sok mindent nem tettem meg, nem mondtam el, nem láttam és nem éreztem.
Minden nap szembenézek egy nővel akit nem ismerek fel… de a szemében ott van a nő, akit szeretek. Ott vagyok.
Ott vagyok a kilátó tetején, ott vagyok a tó partján, ott vagyok a fák lombjait hallgatva.
Itt vagyok az életben, amihez ragaszkodom!
Még maradok! 
