Onko napló 2.

Két bőröndöt pakoltam be, egyet a hétvégi kiruccanásra, egyet pedig arra az esetre ha azonnal a kórházba küldenek. 

Az ONKO TEAM

2022.07.21. Onko Team

Úgy szomjaztam a reggelre mint méh a lédús nektárra. Vánszorgott az idő, azt hittem sosem üti már el a bűvös fél nyolcat, mikor tárcsázhatom az Emlőcentrumot és Sebő doktornőt kérhetem.

– Doktornő megvan a leletem, sajnos rosszindulatú. Nagyon sok mindent nem értek belőle, de felolvashatom – dadogtam a készülékbe.
– Nem szükséges, nekem ennyi elegendő. Csütörtökönként tartunk onko team konzultációt (ami ma van) itt a központban be tud jönni 11:30-ra? Adja le leletét a recepción és szólítani fogjuk.

Jó ég… megint több óra várakozás még, míg meg tudom mi az ítélet. Hogy hasznosan töltsem az időt, elkezdtem csomagolni, ugyanis aznap estére Bajára volt szállás foglalásunk.
A születésnapomat szeretem mindig különleges programmal tölteni. Így a Gemenci erdőbe szerveztem egy evezős kenu túrát ekkorra.

Két bőröndöt pakoltam be, egyet a hétvégi kiruccanásra, egyet pedig arra az esetre ha azonnal a kórházba küldenek.

Onko team – bármi is legyen az nagyon félelmetesen hangzik.
Utánaolvasás eredményeképpen megtudtam, hogy a rákos betegek első tájékoztatását tartják ilyen keretek között. 
A konzultáción jelen van a radiológus főorvos, onkológus, sebész, pszichiáter és a halálra vált páciens. 

Összeszedtem magam és még otthon összeírtam minden kérdésem, ami akkor eszembe jutott.
Az éjszaka kiműveltem magam az internetes orvosi írásoknak köszönthetően, így igyekeztem tényleg felkészült és értelmes kérdéseket megfogalmazni.

Hormonterápia, gyermekvállalás, hajam, műtét, plasztika, kórházi bentlét, vitaminok, túlélési esélyek, nyaralás, keresztelő, TB támogatott minden?

Felkészültem, elszántam magam, indultam.

A szobába lépésem után nem telt el 40 másodperc és máris rám zúdították, hogy a tumor tulajdonságai miatt a következő egy évem programja a következőképpen alakul: Kemoterápia – műtét – hormonterápia

– Lélegezz Orsi! Ne ess szét! Lélegezz és tartsd a szemkontaktust! – biztatott belső őrangyalom.

– A kemoterápia elkerülhetetlen? Ettől féltem a legjobban. – adtam hangot megdöbbenésemnek. – A tumor tulajdonságai alapján és a korára való tekintettel (fiatal, gyorsan regenerálódik) a legjobb esélye így van hosszú távon is. – felelte kimérten az onkológus.

– El fogom veszíteni a hajamat? – folytottam vissza a könnyeimet.
– Igen, ez hajhullató terápia
– Nincsen más lehetőség? Olvastam a hormon terápiáról és úgy láttam a leleten hogy az én tumorom hormon pozitív. – próbáltam menekülni a menthetetlen elől.
– A tumor agresszív és invazív jellege miatt a kemoterápia elkerülhetetlen. Mindenképp műtét előtt javasolt, mert a műtéttel rákos sejtek kerülhetnek a véráramba. A terápiával pedig az olyan apró szemcséket is eltűntetjük, amiket nem mutatnak ki a képalkotó diagnosztikai rendszerek sem. Továbbá a daganat is zsugorodhat, így kisebb lehet a vágás is. – részletezte az onkológus a menetrendemet.

– Műtéttel együtt kaphatok plasztikai műtétet is? – tértem rá a következő kérdéskörömre.
Erre már átvette a szót a sebész orvos, aki készségesen válaszolt és tájékoztatott, hogy a két centiméter nem számít nagynak és lehet nem is lesz semmiféle deformitás de természeten jár a plasztika, de egy külön műtéttel sajnos.

Számomra a két centi igen is nagynak bizonyult nem beszélve arról hogy én ettől jóval de jóval nagyobbnak éreztem mikor megtapintottam a mellem oldalát. Nagynak és keménynek. Egyáltalán nem akartam hogy ott legyen. Számomra az lett volna a legjobb terápia ha azt mondják, hogy másnap megoperálnak és nem kell éreznem többé a testemben a kóros elváltozást.

– A hormonterápia 5 éves ha jól tudom. 36 éves vagyok, még nem szültem…Milyen lehetőségeim vannak? – próbáltam felvezetni a témát, mely négy éve az életem és a mindennapjaim szürke fellege.
– Hát ezen idő alatt nem is lehet terhes…- tért ki röviden a konkrét válasz elől a doktornő.

Listám még számos kérdést tartalmazott ám a team tagjai már türelmetlenül ficánkoltak a széken, elém tettek egy papírt hogy írjam alá, hogy megkaptam a felvilágosítást és 2022.08.27. nappal jelentkezzem az onkológiai klinikán.

Már éppen álltam fel, amikor a mellettem ülő nő jelezte, hogy neki még lenne pár kérdése hozzám. Javasolta hogy menjünk ki és keressünk egy másik szobát, ő ugyanis pszichiáter és segít a kezdeti sokkból felocsúdni.

– Azt hiszem talán Önre van most a legnagyobb szükségem! – feltem miközben kiléptünk az ajtón. (Dr. Mailath Mónikát ekkor ismertem meg, akinek rengeteg mindent köszönhetek az elmúlt 4 évben. És innen is üzenem neki, hogy hálám végtelen és a legjobb szakember akivel ezen területen találkozhattam.)

A pszichiáterrel egy másik helyiségben végig beszéltük a leletem részleteit, megválaszolatlan kérdésekre próbált felelni. Melyek szerint ha erőm bírja természetesen edzhetek.
A kemo mellett vitaminokat vagy egyéb terápiás szereket nem lehet használnom majd.
Ajánlott segítő csoportot, adott tippet paróka készítésre, említette a petesejt fagyasztás lehetőségét.

Kedves és segítőkész volt. Kifejezte együttérzését s megállapította hogy a nulla rizikófaktorba tartozom, mert nincs családi kórelőzmény, látszik rajtam hogy edzett vagyok és egészséges és még az sem tuti hogy a hormon injekciókat be fogják tudni adni a hasamba, mert nincs rajta háj…

Hát ez igazán nagyszerű, de a rák ettől mégis belém kívánt költözni és most a nulla rizokófaktorommal együtt kell ebbe az egészbe bele vágnom amihez az égvilágon semmi kedvem nincsen. 

Ott álltam az egészségügyi intézményben csinos rózsaszín mini nadrágban és emeletes szandálban és nem tudtam felfogni, hogy miről kell beszélgetnem.
Szürreális és hihetetlen volt az egész.
Én holnap evezni megyek és koktélozni Bajára a születésnapomra.
A férjemmel fogok andalogni a Sugovica parton és a homokba ülve nézzük majd a csillagos eget.
Én nem lehetek rákos.

Milyen baromság ez.

Mindent megtettem eddig is a harmonikus életemért.
Tanultam, fejlődtem, hittem, tettem, adtam, átformáltam a gondolkodásom, a jelen voltam, nevettem, szerettem, értéket teremtettem.

AKKOR MOST MÉGIS MI A FRANCOT TUDOK MÉG TENNI??????
Mire volt jó ez a sok minden, mire volt jó a sok változás, az új élet…ha most hirtelen vége…..

A kocsiba már zokogva szálltam be és forgott velem a Föld.

Baja messze volt, de nem eléggé ahhoz, hogy a fájdalmam és félelmem otthon hagyjam. 

A nulla rizokófaktorral együtt kell ebbe az egészbe bele vágnom, amihez az égvilágon semmi kedvem nincsen.

Onko napló folytatása hamarosan!