Onko napló 3.

… Ez nap nagyon más mint az eddigi születésnapjaim…

Boldog születésnapot Nekem!

2022.07.22

Zokogva keltem fel hajnalban.

Ma van a születésnapom egy nap amikor ünneplek, amikor minden rólam szól. Egy nap, mely emlékeztet az idő múlására.

Ahogyan a gyertyalángok gyarapodnak a tortán, sokan úgy döntenek inkább nem is ünnepelnek.

Nos, ÉN MÁSKÉPP GONDOLOM.
ÉN IMÁDOM A SZÜLETÉSNAPOMAT.

Évről évre megajándékozom magamat ezen a napon, egy különleges programmal. Valami olyannal, amit azelőtt még sosem próbáltam. Hálát adok azért, mennyi mindent láttam és éltem már át az évnek ezen a csodálatos napján (is).

Így éltem meg a születésnapjaimat… A mai nap más mint a többi… énekli Halász Judit.
És valóban.
Ez nap nagyon más mint az eddigi születésnapjaim.
Ma nem ugráltam örömömben, ma imádkoztam és zokogtam, hogy ne ez legyen az utolsó születésnapom a földi pályafutásom alatt.
Ma elsirattam az összes eddigi különleges napomat és elsirattam mindazt, amit lehet már nem élhetek meg.

Szőlősi- Papp Orsolya vagyok, a 36. születésnapomra egy rosszindulatú rák diagnózist kaptam ajándékba a sorstól. Elveszítem a hajam, a szépségem, az erőm, a hitem, lehet önmagamat is. Le kell mondanom az utazásról, a vállalkozásom beindításáról, a selfizésről, a közösségi életről.

Ezen szülinapom alkalmából, egy kenus vízitúrára esett a választásom és a dél-magyarországi Gemenci- erdő rejtélyes kanyarulataira.

Miután a naplómban szerepel az útleírás, ezért ezt is itthagyom, hátha valaki kedvet kap ehhez a fantasztikus programhoz

Egy háromszemélyes kenut béreltünk. Az alacsony vízállásnak köszönhetően már a vízreszálláskor is kisebb izgalmakba ütköztünk.

Ahogyan cipeltük a kenut a víz felé, lassan egyre mélyebbre süllyedtünk a kagylóhéjas iszapban. (ebben az esetben a lábbeli viselése nem túl praktikus, ha csak nem szeretnénk örök emlékként a természetnek ajándékozni azt.)

A túra a Vén- Duna nyugodt és gyenge sodrású szakaszán indul, végtelen békés környezetben.
Rajtunk kívül egy ladik sem siklott a vízen.
Csak a természet hangjai és az evezőink lágy csobogása kísérte utunkat.
A rengeteg madár faj mellett, az a kiemelt szerencse ért bennünket, hogy láthattunk vadmalac süldőket kagylózni a szikkadt iszapos parton. (atom cukik)

Zavartalan haladásunkat óriási robaj törte meg, egy ijedt hód képében, aki a partról a vízbe „settenkedett”.

Én ültem elől, így kenunk abban az ütemben haladt, ahogyan azt karom bírta. Szandra hátul az irányítást felügyte, míg a férjem középen az egyensúly koordinátor volt.

A rendkívül alacsony vízállás – vezetőnk elmondása szerint – teljesen egyedi képet festett előttünk. Néha előfordult, hogy a kenu megfeneklett, így át kellett cipelnünk a homok zátonyon, vagy kötéllel húztuk a kagyló borította sekély vízben. Szerintem izgalmas volt, hogy többféle módon haladtunk a folyóban, de persze tudom, hogy ez az állapot ökológiai szempontból borzalmasan veszélyes pusztulást okozhat.

A „Hódok szigete” tökéletesen alkalmas pihenésre. Itt megfigyelhettük ezeknek a jószágoknak az érdekes fa rágta alkotásait és lubickoltunk egyet a hűs vízben.

A kőrobbanás szakasza tartogatta a túra legnagyobb kihívását. Éles és instabil köveken lavírozva, kenuból kiszállva, lassan és óvatosan kellett a hajónkat átjuttatni az akadályon, mely megfelelő vízálláskor a túra legmélyebb szakasza, ahol a kisebb örvénylés sem ritka.

Kiérve a Duna folyóra már igazán mélyre meríthettük az evezőket. Az utolsó állomásunk a Duna homokzátonya volt, ami csak a vízről közelíthető meg, így itt teljesen privát csobbanásban lehetett részünk. Mögöttünk a Gemenc, előttünk a Duna hullámzó habjai, talpunk alatt a finom szemű folyami homok, fejünk felett a nap ragyogott. Elbűvölően szép volt.

Dokkolás után ismét végig cuppogtunk az iszapon, a kenut feltettük a szállító kocsira, majd slag és szivacs segítségével megszabadítottuk az iszappakolástól.

Mi itt foglaltunk túravezetőt:
Bárka Pihenőház- Gemenc
70/258-2505
Akivel 100% -osan meg voltunk elégedve!