Hát eljött az indulás pillanata!
Egy éve, egy csapat, egy kontinenssel odébb, értem és a gyógyulásomért sétált.
Akkor megfogadtam, hogy egy évvel később én is ott leszek, a Survivor pólómban és velük együtt menetelek magamért és minden nőért, akiket megérintett ez a kór.
Még talán fel sem fogtam, hogy most itt állok a reptéren és várom a fuvarom, mely átrepít az Amerikai Egyesült Államokba.
Egy világba, amit imádok, ahol nem csak az október lehet pink, ahol minden óriási, a hely, ami számomra a szabadság jelképe.
Az élet megpróbálta hogy szétizél és agyongyötör, de I’m still sanding, don’t stop me now és kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni!!!
Persze a kaland még izgibb része a jótékonysági sétán túl kezdődik.
Jövő héten egy fantasztikus road trip veszi kezdetét.
Ahol csak ketten – Keresztanyámmal – nekivágunk az országútnak és egészen délre vezetünk.
Annyira izgatott vagyok, hogy egyik szememből folyik a könny, a másik lábam pedig táncol.
USA-ról szóló írásaim az útinapló fül alatt találhatóak!
