Elkezdett hullani a mini hajam. Három hete a paróka késztő szabadított meg a csodás vörös sörényemtől, mely azóta cuki sötétbarna tüskékké nőtte ki magát. Kezdtem megszeretni. Egészen vagány voltam erős rúzzsal és mutatós fülbevalókkal. Már otthon fejfedő nélkül voltam. Már fotót is készítettem róla az utókornak.
Annyira reménykedtem, hogy megmarad, és akkor tudom hogy él bennem még valami. Hogy legalább ennyi megmarad nekem, ami a sajátom, hogy nem leszek csupasz fejű.
Összetörtem…újra…
Takarítás közben megizzadtam, megtöröltem a kobakom és mikor elemeltem a kezemet elfogott a remegés. Tenyeremet megannyi apró haj borította.
Órákig zokogtam, és artikulálatlanul üvöltöztem a lakásban, majd kikészítettem a vágógépet (A férjem otthon vágja a haját a covid óta) és vártam haza Tomit, hogy nullásra nyírjon…újra…
Miközben a férjem oly óvatosan közelített a koponyámhoz, mint ahogyan a lepke fátyol szárnya megrebben, én a legsötétebb erdőben bolyongtam és minden neszre összerezzentem.
Azt hiszem most kezdem felfogni ezt az egészet úgy igazán. Hiaba probalok én normális életet élni, csak beteg vagyok…
Pedig nem is betegségnek inkább állapotnak akarom definialni. De ez nem múlik el a színes kendőktől vagy a mosolyomtól…
Most itt ülök a főteren..30 fok van. Élvezem. Imádom.
A szökőkút csobogása andalít, a jeges kávé íze a számban. Arra gondolok hogy egy év múlva talán a tengert hallgatom ilyen távolságból, szabadon, negatív leletekkel…erre vágyom. Ezt mantrázom.
Oly távoli. Oly félelmetes. Olyan sok van előttem
És még műtet után is 5 év hormonkezelés…
Talán most kezdem felfogni hogy egy életre kell berendezkedni nem csak pár hónapra..
És egyelőre ennek elfogadása óriasi hullámokat gerjeszt bennem. Olyan hullámokat melyek betemetnek és kapálózva kell a felszínre jutnom. Pedig a józan eszemmel tudom, hogy mennyivel könnyebb ha csak felfekszem rájuk és engedem hogy sodorjanak és vigyenek a part felé. Mert hinnem kell, hogy van part, hogy lesz talaj a talpam alatt és nem sodródom el önmagamtól, az élettől amire vágyom, ahol még annyi mindent szeretnék megvalósítani.
Nem minden napom jó.
De mindennapban keresek jót. Mert úgy könnyebb. Könnyebb a hullámokkal táncolni, mint küzdeni ellenük.
