A héten céges fotózás volt.. mikor ha nem akkor mikor életemben a legpocsékabban nézek ki és lelkileg off vagyok…
Jeleztem hogy a parókámon a cuki kis turbánom rajta tartanám mert úgy konfortos és kész. Kék volt a dress kód szerencsére olyanom volt. A fotós imádta a szettem. Első kattintásra jó lett. Nem is volt vészes.
Még a kollégák is azt mondták, címlapra vele olyan jó lett.
Többen is megjegyezték a héten hogy pedig csillog a szemem. Én persze viccesen rávágtam hogy a benne megbúvó könnyektől, de ezek szerint csak fénylek még csak elromlott az itthoni tükröm.
Érdekes megélésem volt tegnap jógakerék órán is.
Egyensúly volt a fókusz a gyakorláson. Na azt úgy érzem végképp nincsen sehol most. De mentek a gyakorlatok. Nem nyeklettem össze. Kitartottam. Erős a testem.
A hetem tanulsága: van bennem valaki aki erősebb mint hinném. Aki nem engedi hogy beássam magam a gödörbe. Aki akkor is rám kacsint ha épp már pillám sincs a szemhéjamon.
Aki büszke, aki bátor, aki kacér.
Van bennem valaki, aki NAGYON ÉLNI AKAR. Ízlelni, szagolni, érezni, hallani, táncolni, szeretni!!! 💚🧡❤️💙💛🤍
És ha elhiszem hogy ez a valaki is ÉN vagyok, akkor nyertem.
