Itt van mellettem egy férfi a valóságban. A férjem, aki elvisz a kezelésekre, akik végignézni mikor a fájdalomtól alig tudok megfordulni az ágyban. Aki lát kopaszon, semmi szemöldökkel, elesettként, gyengén, szuszogó csecsemőként aki a karján elalszik.
Ő segít a fizikai világban boldogulnom, támasz mellettem hogy kevesebb terhet cipeljek.
A lelkem sebeire pedig maradnak az álmaim… ahol újra vonzó vagyok, ahol újra élem a szerelmet, mely emlékeztet rá, hogy talán újra érezthetem ezt ébren is, abban a világban melyben minden nap lépkedek előre azért hogy teljesen meggyógyuljak!
