Egyszer csak azt veszed észre, hogy úgymond szakértő leszel a témában. Nem azért mert értesz hozzá, hanem ahogyan telik az idő egyre tapasztaltabb leszel valamiben, amit nem biztos hogy szívesen tűntetnél fel az önéletrajzodban. Több mindent megélsz, több emberrel beszélsz, találkozol, több dolgot olvasol.
Így az „újszülöttnek” te igazi biztonságot nyújtasz, támaszt, segítséget. Minden kérdésükkel hozzád fordulnak, Miközben te is csak tapogatózva haladsz előre egy olyan úton ahova a rémálmaidban sem kívánnál eltévedni.
Jó érzés segíteni és támogatni egy sorstársat.
Jó érzés megadni az onkopszichológus vagy parókakészítő elérhetőségét, tippeket adni mikor és hogy jelentkezzen be az onkológiára. Mit olvasson- ha szeretne, hol kaphat támogatást, milyen csoportok vannak, ahol tájékozódhat esetleg. Ez mind jó, mert mikor én voltam a diagnózis után nekem nem volt egy ember, aki elárasztott üzenetekkel és tippekkel. Mindent googliznom kellett és nyomoznom. Bár abban nagyon jó vagyok, mégis megkönnyebbülés mikor egy ember mondd el rengeteg mindent.
