Vajon mitől Nő a Nő?
Attól, hogy ezen a napon virágcsokrot kapunk?
Hogy életet tudunk adni egy gyermeknek?
Meghitt és kényelmes otthont rendezünk be? Főzünk, mosunk, takarítunk?
Hosszú hajunk, formás mellünk és csinos alakunk van?
És ha valakinek mindez nincsen, nem adatott meg, vagy elvesztette, és idő míg újra teremti saját magát?
Akkor ő már nem Nő, csak egy árnyék?
Tavaly óta rengeteget gondolkodom a témán….
…mitől vagyok mégis NŐ, ha a fentieknek híján élem jelenleg az életem???
Végül, mikor a padlón feküdtem erőtlenül, elért hozzám a válasz.
Szembenéztem a kendőzetlen, maszk mentes, csupasz önmagammal.
Nő vagyok, mert örömre születtem. Nő vagyok, mert kedvességgel és szeretettel árasztom el a világot.
Nő vagyok, mert a fókuszom a csodákon van.
Nő vagyok, mert rugalmasságommal képes vagyok megújulni.
Nő vagyok, mert sugárzom a szépséget (haj nélkül is).
Nő vagyok mert áramlok, hullámzok, mint a selymes óceán.
Nő vagyok mert semmiből teremtek, és hamvaimból újjá lobbanok.
Nő vagyok, mert mosolygok mikor fáj.
Nő vagyok mert öleléssel gyógyítok, és éneklem ha félek.
Nő vagyok, mert hiszem, hogy nőnek lenni egy kiváltság, áldás és képesség az adni tudásra.
Szeretném ha minden NŐhöz elérnének szavaim, hogy nem csak az a nő, aki belefér a társadalmi elvárások által teremtett rubrikákba.
Tudd, hogy nem csak akkor leszel nő, ha hozod a tökéletes feleséget, a törődő édesanyát, a sikeres vállalkozót és a szexi démont.
Kapcsolódj valódi vágyadhoz, valódi önmagadhoz!
Kezd el értékelni mindazt a sok elragadó képességet, ami benned van!
Boldogsággal és büszkeséggel töltsön el az aki vagy, és akivé képes vagy válni.
A figyelmed arra fókuszáld, hogy észrevedd magadban a legjobbat.
Rendben van, hogy nem vagy tökéletes, rendben van, hogy néha sírsz, rendben van, hogy segítséget kérsz és az is rendben van ha hibázol.
Egyedi, különleges és megismételhetetlen vagy.
Mondom mégegyszer: Egyedi, különleges és megismételhetetlen vagy.
