Csopaki konferencia megélése- levél részlet, amit barátnőmnek írtam
Különleges élmény volt találkozni a tavalyi arcokkal, visítva borultunk egymás nyakába.
Az előadások érdekesek voltak ismét. Voltak új infók, de már sokkal kevesebb mint tavaly.
Sokkal lazább voltam, még könnyebben kapcsolódtam.
Voltak kik odajöttek, hogy mennyire csodálnak, hogy követik a blogom (volt Utazz, Élj, Szeress) és imádnak, voltak akikkel most barátkoztam össze és akiket tavalyról megszerettem nagyon jó volt újra együtt lenni.
Bár sosem kívántam, hogy egy ilyen csapat tagja legyek, de ha már így alakult akkor nem tudnék jobbat elképzelni.
Tudod ez nem olyan barátság mint a miénk, hogy szépen felépült és az évek alatt csiszolódott és mélyült, és ismerjük egymás rigolyáit, meg múltját, meg családját.
Ott nincs ilyen, mégis annyi szeretet lengte be az egész hotelt. Egy valami közös mindőnkben, meghaltunk, hogy újrakezdhessük a nulláról.
Már rájöttem azért hullik ki mindenük és azért kaszabolnak le részeinket, hogy tényleg újszülöttként alkossuk újra a világunkat.
Ezek a kapcsok más minőségűek mint az eddigiek az életemben. Hálás vagyok értük. Nem tudom meddig tartanak, nem tudom kit mikor látok újra, de tudom, hogy ha jövőre is lesz Csopak akkor ugyanúgy rózsaszín felhőben köszöntjük majd egymást.
A séta maga volt az extázis, de előtte mikor bemelegítés meg utána mikor flash mob volt.
Egy rózsaszín hadsereg vonult végig a Balaton utcáin, hírdetve az életet, melyet mind megérdemlünk!!!!
Lett egy dögös hennám, isteni szantál fás gyertyát öntöttem ásványokkal díszítve, vittek egy kört egy vaspán, és kipróbáltam a szomatodrámát. Ami után jót sírtam. Óriási kapcsolódások és kioldások voltak, ott azért keményen eleregtek a könnyek.
Szóval ha szummáznom kellene akkor egy érzelmi cunamit éltem át, de csak a rosszat sodorta el belőlem felerősítve azt, ami életben tart: a hitet, a vágyakat, a sok sok szeretetet.
Most épp a Jeruselame szól a rádióban és folyik a könnyem, Erre táncoltunk. A rákos túlélők, koktéllal kezükbe, ki kopaszon, ki már hajjal, boldogan hogy megélhettük ezt is.
Még azt hiszem sokáig dolgozni fognak bennem a történések!
És hát egy hónap múlva pont ezért sétálok majd egy földrésszel arrébb.
ÉLEK és MARADOK!
