Ma egész nap Alexandria Old Townba sétálgattam egyedül 5.5 órán keresztül.
Imádtam.
A Potomac folyó partján ültem és csak néztem a vizet a napfényben.
Az egész King streetet végigsétáltam. Az vagy 5 km min.
A Torpedo Factoryban művészeti Galériák között bolyongtam.
Nem siettem sehova, andalogtam.
Az egész város tüneményesen cuki.
Tökéletes kis utcákkal, fantasztikus kis helyekkel.
Olyan hihetetlen mégis természetes volt az egész.
Egy hapsi az utcán megállított h csodálatos vagyok és hogy honnan jöttem. Kérem e a számát, mondtam neki h nagyon kedves de férjnél vagyok. De azert megölelgetett. (Egy amerikai úr volt)
Aztan vásároltam a kedvenc boltomban, ahol egy szintén vásárló nő állított meg, hogy úristen elképesztően szép vagyok hadd nézzen már meg jobban.
Ekkor észre vettem rajta a pink ribbon kitűzőt. Kérdeztem, hogy ő is túlélő e de mondta h egy családtagja.
Mondtam neki egy én most ezen apropóból utaztam ide a sétára.
Megölelgetett ott a boltba és örült hogy megismert.
Valami brutál elképesztő napom volt.
Nagyon elfáradtam. De imádtam.
Gyönyörű meleg őszi idő volt.
Csupa boldogság.
A HELYSZÍNEKRŐL szóló írásaim az ÚTINAPLÓK alatt!!!!
