Ma Keresztanyám irodájába jött Mary’s Wing. A National Breast Center Foundation
és a Coldwell Banker Real Estate jóvoltából. Ez Ancsa irodája.
The Wing’s owner, Mary who is an Angel now…
But its a symbol for every woman
…who have battled through and survived!
…who find themselves in the mids of battle!
Ez része a Pink October programnak és ezzel hívják fel a figyelmet a prevencióra és buzdítanak a sétára, ahol a közösség ereje tart.
Találkoztam pár túlélővel meg az Alapítvány vezetőjével. (Keresztanyám barátnője, a gyerekeire vigyáztam kb 18 éve)
Délután chilleztünk az őszi napfényben a kertben. Aztán készültünk az esti bulira.
Nagyon jó volt a party. El se hittem h ez megtörténik.
Egyszerre beszélt illetve inkabb visított mindenki angolul.
A nagy zajba nehezen értettem, de a körvonalak megvoltak.
Mindenki odáig és vissza volt értem.
Ölelgettek, dícsértek, imádták a köveket amiket készítettem nekik.
Nagyooooon jó volt. Esküszöm sztárnak éreztem magam.
Pink pezsgő, én csináltam csirke salit, az Ancsa odaégette a mini taccocat. Salvator isteni shrimpes pastat hozott.
Sajnaltam az egesz napos migrenem m 10 kor el kellett jönnöm, féltem h akkor még rosszabb lesz.
Nagyon jól éreztem magam.
Sokakkal talizom vasárnap a sétán is. 4 magyar lány volt. Velük jo volt saját hangon dumcsizni.
De azt hiszem am fél év kéne és perfect lennék. (Na jó költői túlzás de ja belejönnék)
Angolul álmodok két napja és szövegeket mondok magamba.
Sokan mondják Amerika álom mindenkinek. És én most ott vagyok egy álomban.
Csak részben értek egyet.
A valóságban vagyok.
Csak nagyon jó, szinte álomszerű és sokszor nem engedjük meg magunknak, hogy élvezzük a nagyon jót.
Hát én nem fogom vissza magam.
