Nagyon nehéz szavakba önteni, ami egy ilyen eseményen történik (még nekem is akitől az írás nem áll távol)
A helyszín biztonságot ad, a játékvezetők megértő figyelemmel és segítő szándékkal viszik a csoportot addig, ahol a legjobb megélések és megértések megszületnek.
Soha életemben nem tapasztaltam még ehhez fogható energiákat (pedig voltam már családállításon és számos különleges terápián) Itt valahogy az összekapcsolódások elemi erővel hatottak. A másik játékában is magamra találtam a szerepben, kaptam megerősítéseket, gondolkodni valót, öleléseket, könnyeket. Adtam figyelmet, megérzéseket, támaszt. Egy olyan részembe pillantottam be a játék jóvoltából, mely bár bennem él mégsem veszem mindig figyelembe. Olyan én részeimmel tudtam beszélgetni, melyeket az egó és a hétköznapi teendők elnyomnak. Itt viszont mindent szabad, nincsen tabu, nincsen rossz kérdés, nincsen maszk, nincsen megfelelés. Csak azt kell adni, aki én magam vagyok. Sírhatok, toporzékolhatok, nevethetek, üvölthetek ha éppen azt kívánom. Megengedhetem és kimondhatom mintazt, melyet a társadalmi elvárások belém fojtottak az évek során. Mintha egy buborékba lettem volna, ahol nincsen múlt, jelen, jövő és igazából tér sem, mégis ezen 3 idősík találkozik egymással és a múltam-jelenem és jövőm egyszerre egybeolvadva mind ott voltak és engem tartottak meg.
Ez tudom kicsit megfoghatatlannak és érthetetlennek hangzik de amikor ott voltam minden olyan természetes volt.
Szerettem, nagyon hálás vagyok, hogy megélhettem.
Hogyan gyógyít pontosan mindez?
Az az igazság, hogy nem tudom, de az biztos hogy elindultak bennem folyamatok. Rettentően intenzív és szimbólum dús álmaim vannak azóta, nagyon sok olyan emlék ugrik be, amelyeket már elfelejtettem. Nagyon sokat gondolok vissza a játékomra, de szinte csak az érzéseimre emlékszem és arra hogy erős vagyok. Láttam és éreztem a jövőm ölelését és nekem csak ennyi kell, még az az 50 évem. Az alatt biztosan megyek még szomatodrámára és még közelebb kerülök a belső részeimhez.
