Onko napló – 2024.07.21.
Nehezen találom a szavakat…
2 éve ezen a napon változott meg az életem…
Emlékszem, mi volt rajtam.
Emlékszem, tompán hallottam mindent.
Emlékszem, robot üzemmódba kapcsoltam…
Megkaptam a kemót, megműtöttek kétszer, levágták a mellem, majd egy évig újra kemóztak, most szurikat kapok minden hónapban.
2 év…(nagy sóhaj) Hosszú? Rövid?
Nem tudom.
Elég?
Még nem.
Még Maradok!
Volt egy alkum a Jóistennel és az Univerzummal.
Adom a hajam és a testrészeim, ő meg ad nekem elég időt ahhoz, hogy megtaláljam a módját, hogyan kell innen felállni.
Hogyan ragasztom össze magam aranyfestékkel.
Hogyan kell az árnyékból kilépni és mennyire fontos a mostban élni.
Ezt tanulom és gyakorlom most.
ÉRTEM.
ÉRTED.
ÉRTED?
Hogy tovább tudjam adni Neked is.
Azért, hogy lásd meg és értékeld mindazt, ami benned és körülötted van.
Annyiszor megkérdeztem magam útközben, amikor kopasz, erőtlen és sápadt voltam, hogy vajon
fogom -e annyira szeretni ezt az új nőt, -aki most születik-, mint a dögös vöröset imádtam?
A válasz: IGEN!
Sőt.
Jobban. Mert megcsinálta.
Mert túlélte. Mert tudta újrakezdeni!
Az Univerzum kicsavart humora vagy éppen óriási tanítása. (?)
Olyan szépséget találtam magamban, amit sose láttam meg az ép testemben.
Felfedeztem, hogy nőiesebb nő vagyok turbánokkal – most már az új szőke hajammal- és fél mellel mint sokan egészségesen.
Már kihúzott gerinccel és emelt fejjel sétálok.
Nagyon hosszú és fájdalmas az utam. De rájöttem mennyi erő és kreativitás van bennem. Én sosem voltam vagy leszek modell alkat, de különleges vagyok, olyan kisugárzással és megjelenéssel bírok, mely néha tényleg megállítja a forgalmat.
Igen, fel lehet állni innen is.
Lehet új koronát kovácsolni.
Szabad sírni, szabad nem tökéletesnek lenni, szabad elesni.
Szabad visítani, szabad ugrálni, szabad táncolni útközben.
Rendkívüli büszkeséggel tölt el mikor saját erőmből érkezek meg a hegy tetejére. A csurgó izzadság a testemen, a megfeszült izmaim, a lepirult bőröm, a szapora lélegzetem mind annak a bizonyítékai,
hogy KÉPES VAGYOK RÁ!
Felérek a csúcsra! Erős vagyok!
Itt vagyok. Élek. És maradok!
A VÉGTELENBE ÉS TOVÁBB
